nov
20

E hét kedden, pontosabban november 16.-án ismét sort kerítettünk egy kis meséléssel egybekötött bábkészítésre.

Lali, a lila liba érkezett közénk, és egy kicsit bohókás verses mesén keresztül elmesélte nekünk történetét, hogyan is vált ki a többi fehér liba közül.

Először mindenki azt gondolta, hogy szegény Lalika megbuggyant, de aztán sok hűhó után végül elfogadták a lila libát.

S mikor Lalika révbe ért, mert meghódította Lúd Lilla szívét, mégiscsak levetette lila színét, és felvette a fehéret, a liba nép büszkeségét.

De persze egy mese nem lehet csattanó nélkül, s ifjabb Lalika, a mi Lalink kicsi fia, megoldotta végül.

Hisz ecsetett vett, festéket vett, s a tollát, azt a szép fehéret befestette pirosra, hiszen a nagy egyformaságból ki kell tűnni, .... pont mint az apja:)

A mese után elkészítettük Lalikáink ihlette színes libáink, pálcikákra tűztük őket, és elkészültek bábjaink.

A kézműveskedés után volt egy kisebb felfordulás, mikor még ennyi gyerekhez nem szokott anyukák, próbáltuk közös táncra, vonatozásra invitálni a gyerkőc bandát.

Azért valami körtánc féle mégis csak sikeredett, s a sok kisgyerek is körénk keveredett.

Majd a citera is előkerült, s Ani "néni" szép dalocskákat játszott nekünk. Pontosabban próbált játszani, szegény hangszert asztalra kellett volna fektetni, mert bár azzal a szándékkal játszott lent a földön, hogy a sok lurkó minél jobban láthassa, hogyan is pendül a sok húrocska, nem ez volt a legjobb megoldás, mert hamar kikerült a mi Anink kezéből az irányítás. A sok kis kíváncsi kezecske, mindjárt a húrokat pengette, azért sikerült vissza-vissza kérni egy kicsit a pengetőt, és elénekelni-eljátszani néhány kedves "szív melengedőt".

S mikor a gyerkőcök még bőszen próbálgatták tehetségük, a többiek a szőnyeg feltekerésével jelezték, hogy bizony letellt az idejük.

El is indultunk hát haza, s elment pihenni szegény meggyötört citera.

De nem kell megijedni, lesz még rá alkalom, mikor azt hiszem, hogy okulva az esetből, immár asztalon, de viszontlátjuk Anitát, és a szépen szóló citerát, s amíg pengeti e régi hangszert, mi követjük énekszóval dallamát:)

 S kedves Anyukák, Apukák, aki szívébe zárta a lila libát, annak megsúgom, hogy megtalálja az oldalon, a versek,mondókák menüpont alatt:)

Mindenkinek kívánok további szép napokat!!!

nov
15

Háát...

mikor először hallottam, hogy drámapedagógus jön hozzánk, kicsit el kellett gondolkoznom, vajon mire is készüljek. És azt hiszem nem én voltam ezzel egyedül. Volt olyan anyuka, akit meghívtam a kis összejövetelünkre, és igazából a válasz az volt, hogy "Dráma? Elég dráma van az életben enélkül is!" Persze ez valószínű vicces kifogás volt arra vonatkozóan, hogy nem jönnek, de valjuk be, valóban elgondolkodtató a fogalom. 

Én valami olyasmit gondoltam, hogy lesz valami mese, vagy egy aranyos, gyerekeknek szóló történet, amit talán a kicsik bevonásával eljátszunk.

És valóban ilyesmi volt, de ennél azért sokkal-sokkal jobb és összeszedtebb.

Volt énekelve köszönés, megtanultunk integetni a nyelvünkkel, a lábunkkal;-itt kell megjegyeznem, hogy a 21.hónapos kisfiam dackorszaka elején sokszor nem szeretne köszönni, és szégyenlősen eltakarja kis kezével a szemét, de ahogy arra kérem, hogy "Jó, akkor integess a nyelveddel!" érdkes, rögtön kapva-kap az alkalmon.

Aztán a bemelegítés után megismerkedtünk Bóbitával, a Tündérlánnyal, aki elrepített minket buborékok szárnyán hazájába, egy nagy, öreg fához, ahol énekeltünk, táncoltunk, mondókáztunk, közben csörgőztünk, és lábunkon doboltunk, no meg persze kicsit bolondoztunk.

Majd beszálltunk egy-egy buborékba, és ahogy a szél, édesen ide-oda ringatva hazarepített minket  álomba szenderedtünk.

Áron kisfiam aznap este lefekvésnél ezt mondta az apukájának: "Buborékban alszom, Papi!" és fújtuk a buborékot, Ő elkapott egyet, majd belebújtunk, és édes álomba merültünk.

Remélem mindenki ilyen élményekkel búcsúzott aznap Linda "nénitől", és minden gyerkőc hasonlóan kimerülten álomba zuhant aznap éjjel.

Jajj, majd el felejtettem, hogy emlékeztetőül a vidám hangulatra, gyorsan idepötyögöm a kis mondókát, mit ott tanultunk!:)

"Volt nekem egy kiskutyám,

aki mindíg fázott,

varrtunk neki nadrágot,

térdig érő kabátot,

ni-ni-ni,

nem tud benne pi-sil-ni!"

nov
15

2010. október 26.-án látogatott el hozzánk másodszor a Nefelejcs bábszínház. Az előző alkalom zsúfolásig megtellt terméből okulva most 2 előadással vártunk minden kedves érdeklődőt.

A Közösségi ház termének csütörtöki forgalma miatt a Gyereknap-klubb összejöveteleit át kellett tetetnünk keddi napokra, 17:00 órai kezdetre, ami talán kicsit korai időpont azoknak a szülőknek, akik munkából jönnek a gyerkőcökkel, így az első előadáson kevesebben is voltunk, de a másodikon azért kényelmesen elfért mindenki, nem volt az a "meg sem tudok moccani" szindróma, mint az első alkalommal.

Az előadáson ismét Marék Veronika: Kippkopp és Tipptopp kalandjai közül ismerkedhettünk  meg egy újabb történettel, mégpedig a kezdetekkel, ahol Tipptopp, a gesztenyelány egy nagy, őszi falevelek hátán véghezvitt utazása után, megérkezik abba az erdőbe, ahol néhány állatkával (például madárkával, pillangóval) való megismerkdése után végre találkozik Kippkoppal a gesztenyefiúval, aki ugyanolyan mint Ő, és elhatározzák, hogy a továbbiakban együtt folytatják útjukat, izgalmasabbnál-izgalmasabb kalandokba keveredve.

Azt hiszem a kisfiam és a magam nevében is elmondhatom, hogy sokkal jobban tetszett ez a történet és az előadás, mint az előző, talán több dalocska is volt benne, és ezek még ismeretlen, új dalok voltak a gyerkőcöknek.

A következő alkalommal Csiga Zsigával és barátjával,Katika Katicával ismerkedhetünk majd meg, és elkísérhetjük őket "barátkereső" útjukon.

Sok szeretettel várunk oda is mindenkit!

 

nov
15

Kedves Anyukák, Gyerekek!

 

Először is, mindenkinek egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom az elmúlt hetek "élménytelenségéért" azaz, hogy  az élménybeszámolók az általam vezetett honlapon elmaradtak. Sajnos elég sok nehézség adódott az elmúlt hetekben az életünkben, ami elvonta az időmet, de remélem nem fordul elő többet.

2010. október 21.én csütörtökön tartottuk meg első ingyenes, diavetítő estünket, ahol Szandra sok kedves mesét mondott el nekünk.

Annak ellenére, hogy a narancssárga falon kicsit sötétnek hatottak a képek, szerencsére a gyerkőcök élvezték a diafilmezés adta mesélés élményét, és ahogyan az lenni szokott még, még, még.... kérték a ráadást.

De a rutinos 2 gyerkőcös anyuka azért bírta az olvasást:)

nov
1

Csiga Zsiga

 

Diósd, Kék Géza Közösségi ház

2010.11.23.  Kedd 16:30 és 17:30

 

Csiga Zsiga és Katika katica együtt kelnek útra, hogy barátokat keressenek. Útközben érdekes állatkákkal találkoznak, ám hogy ki lesz az igazi barátjuk, az csak
az út végén derül ki...

 

jegyek: elővételben  

Tátrai Bori barkácsboltjában (CBA-val szemben) és a
Gizus Ruházat boltban (Posta mellett).

Ajánlott támogatói összeg:  600 Ft/fő

 

Az előadás előtt negyed órával lehet a terembe bemenni.

Az előadás 45 perces, utána Bábsimogató lesz.

 

Az Együtt Diósdért Alapítvány szervezésében.

 

süti beállítások módosítása