E hét kedden, pontosabban november 16.-án ismét sort kerítettünk egy kis meséléssel egybekötött bábkészítésre.
Lali, a lila liba érkezett közénk, és egy kicsit bohókás verses mesén keresztül elmesélte nekünk történetét, hogyan is vált ki a többi fehér liba közül.
Először mindenki azt gondolta, hogy szegény Lalika megbuggyant, de aztán sok hűhó után végül elfogadták a lila libát.
S mikor Lalika révbe ért, mert meghódította Lúd Lilla szívét, mégiscsak levetette lila színét, és felvette a fehéret, a liba nép büszkeségét.
De persze egy mese nem lehet csattanó nélkül, s ifjabb Lalika, a mi Lalink kicsi fia, megoldotta végül.
Hisz ecsetett vett, festéket vett, s a tollát, azt a szép fehéret befestette pirosra, hiszen a nagy egyformaságból ki kell tűnni, .... pont mint az apja:)
A mese után elkészítettük Lalikáink ihlette színes libáink, pálcikákra tűztük őket, és elkészültek bábjaink.
A kézműveskedés után volt egy kisebb felfordulás, mikor még ennyi gyerekhez nem szokott anyukák, próbáltuk közös táncra, vonatozásra invitálni a gyerkőc bandát.
Azért valami körtánc féle mégis csak sikeredett, s a sok kisgyerek is körénk keveredett.
Majd a citera is előkerült, s Ani "néni" szép dalocskákat játszott nekünk. Pontosabban próbált játszani, szegény hangszert asztalra kellett volna fektetni, mert bár azzal a szándékkal játszott lent a földön, hogy a sok lurkó minél jobban láthassa, hogyan is pendül a sok húrocska, nem ez volt a legjobb megoldás, mert hamar kikerült a mi Anink kezéből az irányítás. A sok kis kíváncsi kezecske, mindjárt a húrokat pengette, azért sikerült vissza-vissza kérni egy kicsit a pengetőt, és elénekelni-eljátszani néhány kedves "szív melengedőt".
S mikor a gyerkőcök még bőszen próbálgatták tehetségük, a többiek a szőnyeg feltekerésével jelezték, hogy bizony letellt az idejük.
El is indultunk hát haza, s elment pihenni szegény meggyötört citera.
De nem kell megijedni, lesz még rá alkalom, mikor azt hiszem, hogy okulva az esetből, immár asztalon, de viszontlátjuk Anitát, és a szépen szóló citerát, s amíg pengeti e régi hangszert, mi követjük énekszóval dallamát:)
S kedves Anyukák, Apukák, aki szívébe zárta a lila libát, annak megsúgom, hogy megtalálja az oldalon, a versek,mondókák menüpont alatt:)
Mindenkinek kívánok további szép napokat!!!
